R ó l u n k
í r t á k

Itt olyan cikkeket, beszámolókat, tudósításokat, híreket olvashattok, amelyeket mások írtak rólunk, vagy újságcikkben, honlapokon jelentek meg kórusunkról:

Öt szivárványos év (2008.05.16.)

Öt szivárványos év

 

Május 9-én este a fennállásának öt éves évfordulóját ünneplő Pécsi Gospel Kórus a zsúfolásig telt evangélikus templomban tartotta jubileumi koncertjét. Ez lenne a hír, amit az MHHH közölne. (Nem ismert a rövidítés? Mennyei Hangok Harsonája Hírügynökség.)

A koncertlátogató krónikásban azonban ennél több motoszkál, miközben a „Babylon’s falling” kezdetű ének ütemére püföli számítógépének billentyűzetét, úgy 26 órával a koncert befejezése után. Nem könnyű ugyanis összefoglalni, hogy mi történt az öt év alatt, vagy akár a koncerten magán. Az öt évet a kórus tagjai az alkalomra megjelent 40 oldalas örömHÍRadó újságban (1. szám) vázolták fel, és végiglapozása után nehéz eldönteni, hogy azért marad bennünk hiányérzet, mert valami kimaradt – vagy szívesen olvasnánk még további 40 oldalt. (Jó lenne nem öt évet várni a 2. számra …)

Aki először járt Gospel-koncerten, joggal lepődhetett meg, mert az előadás kórusunknál nem csak zeneszámok hatásos sorba-rendezését jelenti. Megszokott elem a szöveges kommentár, versolvasás, élménybeszámoló, vagy akár hitvallás, amit a jubileumi koncerten video-montázsok egészítettek ki. A látványelemek sem maradnak ki: az evangélikus templom oltárképe színes lepedők közül nézett ki az előtte felsorakozott, különböző vidám színű ingeket viselő kórustagokra. (Ennek köszönhetően nevezték többször is őket „szivárványszínű” kórusnak.)

A lexikon szerint a gospel egy zenei stílus, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni vagy közösségi hitük zenei kifejezésére. Az említett kiegészítések viszont egy olyan összetett életérzéssé – „gospel feeling”, ahogy az egyik kórustagtól is hallhattuk a meghatározást – teljesítik ki a zenét, amelynek közösségformáló ereje van. A kórus közelében – holdudvarában – élők jól érzékelik ezt: létezik egy kisebb létszámú, erős mag, amelyhez csatlakoznak a betérők, alkalmi vendégek, ezen kívül találhatók a szimpatizánsok, „szponzorok”, akik a kórus munkáját segítik/támogatják. Az öt évhez képest talán túl nagy a fluktuáció az összetételben, de ez természetes egy alapvetően fiatalokból álló együttes esetében, ahol a tagok a Pécsett folytatott tanulmányaik idejében csatlakoztak a közös énekléshez. Ez a koncerten is látványosan demonstrálódott: amikor színpadra szólították a valamikori kórustagokat, majd’ kétszerannyian szorongtak a színpadon. Azon már nem is kell csodálkozni, hogy itt voltak, eljöttek, akár hosszú utat is megtéve, és az arcukon kiülő öröm, hogy újra „A KÓRUS”-ban énekelhetnek – leírhatatlan.

A koncert-ünnepen az emlékek felidézése mellett a gyülekezet jövőre harminc éves „nagy” kórusa is köszöntötte az ünneplőket. Hogy az ünnep teljes legyen, erre az alkalomra jelent meg a kórus második CD-je, „Itthonról haza” címmel és profikat megszégyenítő színvonalon, mind belbecs, mind külcsín szempontjából. A lemezen 14 1 szám található, amiből tizenhármat a koncerten is hallhattunk, így a jubileumon túl, ez egy valódi lemezbemutató koncert is volt. A számok között található olyan klasszikusok feldolgozása, mint az „Oh happy day” vagy a „Kum ba yah my Lord”, több – ifjúsági körökben is ismert – afrikai és amerikai eredetű dallam 4 szólamú áthangszerelt változata, vagy olyan újdonság, mint a lemeznyitó (és záró) „Shosoloza stimela”, amelynek feledhetetlen kezdő fuvola-staccatoja után a zene szinte nagyzenekari hangzásig növekedik. Méltó kezdőszám egy lemezen, de koncerten is – mint ahogy ezt hallhattuk pénteken.

A CD-tok nemcsak a lemezt tartalmazza, hanem egy 12 oldalas kis füzetet, amely nem csak a szokásos információkat tartalmazza, hanem Németh Zoltán pécsi lelkész gondolatait is, amit a zene-gospel-közösség és az „úton lét” ürügyén fogalmazott meg: itthonról – haza.

 

(Sramó András)