Művészeti vezető: Pap Tamás
Kórusvezető: Bánki András
Az együtt éneklés öröme sokat ad számomra és úgy érzem megtaláltam a helyem ebben a jó kis csapatban. A közös koncertek, utazások élménye összekovácsol bennünket, így nem csak kórustársak ülnek körülöttem, hanem már barátok is, így még többet ad, ha együtt tölthetünk hetente pár órát.
A Pécsi Gospel számomra az a közösség, ahol megkapok mindent amire szükségem van. A zene és a szeretetük feltölt, kibillent a hétköznapok szürkeségéből. Megnyugszom, ha arra van szükségem, felpörgök, ha fáradtan érkezem. Egy klassz dolog. Fontos számomra... szeretem Őket, szeretem a műfajt, a próbákat, koncerteket, csapatépítő hétvégéket, a dalokat, az üzenetet!
Vica vagyok és 2010 óta tartozom a gospelhez. A "gospel" szó jelentése: öröm hír , evangélium. Az éneklésünkel Istent dicsérjük és az emberek felé továbbítjuk a boldogság Élő Forrását.
"Tudod te, mi a zene? Isten parányi emlékeztetője az embernek, hogy nem az ember az egyetlen csoda ebben az univerzumban. A zene harmonikus kapcsolat minden élőlény között, még a csillagok között is."
Ének-zene szakos iskolába járok, ahol mindennap a zene körül forog az életem.
Számomra a zene nem csak a mai pop slágerek hallgatását jelenti, hanem annál sokkal többet,
mert "A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul."
2006 óta tagja vagyok a Református Gimnázium vegyeskarának, ahova azóta is szívesen járok vissza.
A Gospel kórusnak ugyan nem régóta vagyok a tagja, de nagyon tetszik az a műfaj és érték amit itt képviselünk. :)
Foglalkozásomat tekintve tanár vagyok, 5 éve tanítok magyart és történelmet egy pécsi általános iskolában.
Az ötlet fogantatásától kezdve a sajátom… a születésekor együtt vettem vele az első életre keltő levegőt… izgultam a kezdeti botorkáló lépéseknél …a még félénken megszólaltatott harmóniák kiéneklésekor. Igyekeztem mindenemet, amim csak volt, megosztani vele, és mindenkivel, akim csak volt, megosztani őt.
Büszke, boldog szülőként szárnyaltam egy-egy jól sikerült próba, koncert, nyári túra után, fürödtem a sok jó ember barátságában, máskor gyötrődtem az adódott nehézségek miatt. Közben szinte észrevétlenül beszőtte mindennapjaimat, az életem elválaszthatatlan része lett.
Sok törődést, munkát, kitartást, agyalást, izzadtságos szervezést, tervezést, odafigyelést igényel, de közben a vele való munkához én magam is belőle merítem az erőt, a lendületet, és néha, egy-egy közös éneklés közben az egész bensőmet kitárva minden mást feledve élvezem a határtalan Áldást, mint egy büszke édesapa, aki alvó újszülött kislánya ágya mellett ülve csak gyönyörködik a szuszogó Csodában.
Talán sikerül erről is énekelnünk…
Zene, sokféleség, oldódás, tánc, imádság, Dischka, barátság, dinamika, Minkóferkó, üzenet, vidámság, kézfogás, utazás, szivárvány, elcsendesedés, harmónia, tanulás, öröm, tükör, ritmus, változás, játék, szabadság, közösség, csokimogyiropi, út, nevetés, templom, próba, másság, konga, EGySzER, találkozás, tenor, lehetőség, taps, felelősség, EME, mosoly, súúú, Mahalia Jackson, küzdelem, színpad, kötődés, dal, várakozás, Isten
Gospel? Hmmm!!!
Szeretem a zenét, bármiféle is legyen (szögezzük le: amit manapság a legtöbben művelnek azt nem tekintem zenének). Valami hihetetlen ereje van, mert ki- és felszabadít egyaránt. Egyfajta szabadságot ad, és ha művelem, olyan őszinte tudok lenni magammal és másokkal is, ahogy máskor sosem. Gyönyörű érzés egy pillanatra levetni az álarcaimat, és kizárólag énekelni.
A zene szeretete máig megmaradt bennem, s a szentlélek vezetése által 2006 októbere óta a Pécsi Gospel Kórus tagja lehetek. Kivételes embernek tartom magam egy kivételes közösségben. Abban a közösségben, amely mindamellett, hogy összegyűjt hétről-hétre huszonegy-néhány fiatalt, Istennek egy olyan szilárdan álló bástyája a rohanó mindennapok forgatagában, mely békét és nyugalmat nyújt, türelmet, megértést, vidámságot és nevetést, reményt, hitet, erőt, áldást és persze rengeteg szeretetet.
Ez az, amit mi is igyekszünk üzenni énekeinkkel; Isten végefogyhatatlan szeretetét!
Az ötlet fogantatásától kezdve a sajátom… a születésekor együtt vettem vele az első életre keltő levegőt… izgultam a kezdeti botorkáló lépéseknél …a még félénken megszólaltatott harmóniák kiéneklésekor. Igyekeztem mindenemet, amim csak volt, megosztani vele, és mindenkivel, akim csak volt, megosztani őt.
Büszke, boldog szülőként szárnyaltam egy-egy jól sikerült próba, koncert, nyári túra után, fürödtem a sok jó ember barátságában, máskor gyötrődtem az adódott nehézségek miatt. Közben szinte észrevétlenül beszőtte mindennapjaimat, az életem elválaszthatatlan része lett.
Sok törődést, munkát, kitartást, agyalást, izzadtságos szervezést, tervezést, odafigyelést igényel, de közben a vele való munkához én magam is belőle merítem az erőt, a lendületet, és néha, egy-egy közös éneklés közben az egész bensőmet kitárva minden mást feledve élvezem a határtalan Áldást, mint egy büszke édesapa, aki alvó újszülött kislánya ágya mellett ülve csak gyönyörködik a szuszogó Csodában.
Talán sikerül erről is énekelnünk…